Zságot András

 

Házasodjunk!

 

Színdarab egy felvonásban

 

Szereplők:     Beáta

                                               Benedek

                                               Emőke

                                               Erik

                                               Ilona

                                               Imre

                                               Hat járókelő

 

1.jelenet

 

Beáta, Benedek

 

Beáta szobája

 

Beáta: Benedek, drága, mióta is ismerjük egymást?

Benedek: Egy éve biztos.

Beáta: Több is.

Benedek: Másfél?

Beáta: Annyi azért még nincs. Vizsgáztatni szerettelek volna, hogy tudod-e.

Benedek: Mondjad, mennyi!

Beáta: Egy év két hónap.

Benedek: Mindent tudok rólad.

Beáta: Csak azt nem, kié a szívem.

Benedek: Az nem is érdekel. Nem az enyém, akkor nem érdekel.

Beáta: S azt se tudod, hol szeretnék dolgozni.

Benedek: De azt tudom. A Külügyminisztériumban.

Beáta: Miért épp ott?

Benedek: Ott?

Beáta: Nem ott.

Benedek: De ott.

Beáta: De ha ott, miért ott?

Benedek: Mert láttál egy ottani osztályvezetőt a tévében és beleszerettél.

Beáta: Abban egyetértettünk az előbb, hogy nem tudod, kié a szívem. Ezek szerint mégis tudod. A külügyminisztériumi osztályvezetőé?

Benedek: Is.

Beáta: Is? Hány szívem van?

Benedek: Mindent tudok rólad, tíz szíved van.

Beáta: S az egyik nem a tiéd?

Benedek: Még nem.

Beáta: (gúnyosan) Még nem.

Benedek: Vigyázz, mind a tíz az enyém lesz.

Beáta: Hit s remény.

Benedek: Szóval, a Külügyminisztériumban szeretnél dolgozni?

Beáta: Ha mind a tíz szívem a tiéd lesz, nem okozhatok neked csalódás, igen, a Külügyminisztériumban szeretnék dolgozni.

Benedek: Az egyik szíved már az enyém is a tízből.

Beáta: Vigyázz, tudok nemet is mondani.

Benedek: Ilyen gyorsan nemet akarsz mondani? Még másfél éve se ismerjük egymást.

Beáta: Te nem vetted még észre, hogy a nők mindig nemet mondanak a férfiaknak?

Benedek: Még annak is, akinek a szívüket adják?

Beáta: Mindenkinek.

Benedek: Én meg közben egyre jobban megkedvellek. Minél több ideig vagyok itt nálad, annál nagyobb a remény, hogy úgy sarokba szorítalak a beszédemmel, hogy egy igent kell rebegned majd.

Beáta: Legyőzöl?

Benedek: Le, Beáta.

Beáta: Nem szeretem a nevemet.

Benedek: Én szeretem a sajátomat. Meg a tiédet is.

Beáta: A Benedek szebb, mint a Beáta.

Benedek: Nem cserélek.

Beáta: És ha Benedek Beátának hívnának engem?

Benedek: Akkor is meghalnék érted.

Beáta: Ha így is, akkor nem térek át a Benedek Beátára.

Benedek: Egyél egy kis szamócát, egyből megkedveled a Beáta nevet.

Beáta: Engem már nem érdekel a Beáta név. De tényleg meg kellene házasodni.

Benedek: Hány gyereked lesz?

Beáta: Mennyit szeretnél?

 

(Benedek elmosolyodik.)

 

Beáta: Ha a nők egyszer valamit a fejükbe vesznek.

Benedek: De Beáta, szülsz nekem három gyereket, de azonkívül mi lesz?

Beáta: Néha kimegyek veled a labdarúgó-mérkőzésre.

Benedek: Én azt szeretném, ha a feleségem harcostársam lenne.

Beáta: S mi ellen harcoljunk?

Benedek: Például az ostobaság ellen. Képzeld, kiűznénk a városból az ostobaságot!

Beáta: Én sokszor nagyon buta vagyok.

Benedek: Ez az, de folyton mondjuk az embereknek, hogy tévednek, ha tévednek, hogy egészen mást kellene csinálniuk, mint amit tesznek.

Beáta: Ezek szerint te a helyes ösvényen lépdelsz.

Benedek: Nem hadakozom éjt nappallá téve, szeretnék békességet magam köré, nem vagyok bölcs?

Beáta: Mindenki bölcsnek érzi magát, ne feledd!

Benedek: Az előbb mondtad, hogy sokszor buta vagy.

Beáta: De a lelkem mélyén azért bölcs. Okosan kormányzom életem hajóját.

Benedek: A barátaink biztos beszélik már, hogy szerelmesek vagyunk egymásba.

Beáta: Pedig csak jó társalogni. Igazad van, sokszor elegem van a sok ostobaságból.

Benedek: Nekem is, de annyian vagyunk, az is baj volna, ha mind egyformák lennénk.

Beáta: Pedig azt akarod. Mindenki fogadja el a te igazságodat!

Benedek: Dühít, hogy sokan a vesztükbe rohannak. Koldusbotra jutnak még életükben, mert csalfa álmot kergetnek, de vannak olyanok is, akik bőségben élnek halálukig, de a túlvilág lesz számukra kimondhatatlan gyötrelem, ha van túlvilág. S ahogy a nyelv, a szeretet bennünk van, úgy van az agyunkban a túlvilág is, miért ne volna túlvilág?

Beáta: Mindenesetre nagy feladat egy egész városban a te kedvedre formálni a gondolkodást. Vigyázz, ez általában nem sikerül.

Benedek: Úgy számolom, ketten leszünk.

Beáta: Én szívesen lennék sok kérdésben társad, de a butaság elleni küzdelmet hagyd másra, ha vannak buták, ők fizikai erővel is védik állásaikat.

Benedek: De nem akarok heverészni, ha valakit elveszek feleségül. Milyen fiatal vagyok, előttem az élet.

Beáta: Benedek, boldog lennék én veled?

Benedek: S meddig?

Beáta: Miért, beszélnek olyan hatvanévesekről, akik nevetnek egymásra.

Benedek: Van, akinek ez a sorsa, van, akinek amaz.

Beáta: Ezernyi sors van, nem kettő. De szerintem mi döntünk.

Benedek: Az atomok az agyadban. Ha szamócát eszel, hozzám jössz, ha cseresznyét, apácának állsz.

Beáta: Legyünk okosak!

Benedek: Hogyan?

Beáta: Hogyan legyünk okosak, van ilyen című könyv?

Benedek: Biztos van, és az egészből egy mondatot húzhatunk alá mindössze, az az újdonság, a tanítás, vagy még annyi se.

Beáta: Egy idő után az ember már gondolkodik, melyik könyvet is olvassa el.

Benedek: Aki nem ígér sokat, ő sokszor jóllakat.

Beáta: Nem leszünk mi kiemelkedően okosak, Benedek. Nyertél te tanulmányi versenyt? Nem. Én se. Azt ne mondd, hogy valaki megbukik fizikából, aztán fizikaprofesszor lesz Londonban.

Benedek: Nem mondom. S ha valaki megbukik fizikából, lehet ő nyelvészprofesszor?

Beáta: Azt se hiszem.

Benedek: Talán igazad van.

Beáta: Szeretsz imádkozni, Benedek?

Benedek: Nem szoktam.

Beáta: Ad valami nyugalmat, reményt.

Benedek: Nem hiszek.

Beáta: Olyan nincs. Ha nem tudod az agyadból kiölni a túlvilág gondolatát, akkor istent hogy tudnád?

Benedek: Elfogadni isten létét és imádkozni hozzá, minőségi különbség.

Beáta: Kevés az értelmiségi, hova menekülsz, riadt madár, hát nem az imádkozáshoz?

Benedek: Nem, Beáta, a tanult embernek nincs oka menekülni. Meneküljenek a naplopók.

Beáta: Jó, majd az erkélyemről figyelem, ahogy kergetsz egymagad öt-hat naplopót.

Benedek: Attól is okosodunk, ha vitázunk.

Beáta: Szellemi társ, lelki társ.

Benedek: De én a könnyebb kalandokat kedvelem ám.

Beáta: Majd előveszem a bátorító mosolyomat, belém habarodsz, s befejezed az icinyke-picinyke szerelmeidet.

Benedek: Hogy van ez a férfiaknál?

Beáta: Mit tudom én. De ha én hűséges leszek, te se lehetsz csapodár. A szerelmem mindenhova követ, s ha beszédbe elegyedsz egy fiatalkával, belébújok, s mi értelme lesz megcsalni engem saját magammal?

Benedek: Visszafogottak vagyunk, tiszteljük a hagyományokat és a törvényeket.

Beáta: Így van, és higgadtak vagyunk, mert úgy neveltek minket, hogy ne csapkodjunk, vagdalkozzunk, ha nem tetszik a film a tévében.

 

2. jelenet

 

Emőke, Erik

 

Emőke szobája

 

Erik: Mindenki házasságot kötött.

Emőke: Mindenki? Mi nem.

Erik: De a szüleink igen.

Emőke: Ha nem volt érvénytelen mindkettő.

Erik: Nem volt, a régiek vigyáztak erre.

Emőke: Mi mikor kötünk?

Erik: Akarsz?

Emőke: Kérj meg, megtudod.

Erik: Holtomiglan, holtodiglan?

Emőke: Úgy.

Erik: S ki csalja meg többször a másikat?

Emőke: Megőrültél? A mesében a királylány és a királyfi nem csalja meg egymást.

Erik: S a mesében a királylány ártatlanul lép a házasságba.

Emőke: Itt is úgy lesz, nálunk.

Erik: Nem egyszerűbb lenne, ha te kérnéd meg az én kezemet?

Emőke: Egyszerre kérjük meg egymás kezét!

Erik: Te biztos vagy abban, hogy feleségül veszlek.

Emőke: Kisorsoltam.

Erik: Hányszor?

Emőke: Egyszer, annyiszor is elég. Különben, ha százszor sorsoltam volna, mind a százszor te jöttél volna ki.

Erik: Beszéljünk másról Emőke, azt hiszem, nekem még nem kell megházasodnom.

Emőke: Emlékszel 1968-ra?

Erik: Hogyne emlékeznék, hisz még nem éltem akkor.

Emőke: Párizsi diáklázadások. Mindenki reménykedett, kelet és nyugat, hogy az emberekre odafigyelnek majd a döntéshozók.

Erik: Olimpia is volt akkor. Csak azt nem tudom, hol.

Emőke: Én se tudom, annyit tartottak már.

Erik: 1968 többet nem lesz. Mindenkiben buzgott a tettvágy.

Emőke: Hány könyvet olvastam erről? Trianonról se többet.

Erik: Milyen jó, gyerekkorunkban azt tesszük, amit szüleink akarnak, aztán felnőtten szabaddá válunk, sokszor aztán magunkat is meglepjük, milyen élethelyzetekben találjuk magunkat.

Emőke: Két ember csak beszélget, aztán egy szép napon összeházasodnak. A szerelemre soha nem jövök rá.

 

3. jelenet

 

Ilona, Imre

 

Ilona szobája

 

Ilona: Vajon ki fog előbb házasságot kötni, Beátáék vagy Emőkéék?

Imre: Úgy tűnik, Emőkééket már csak néhány nap választja el a megegyezéstől.

Ilona: S Ilonáék?

Imre: Mi is házasodni fogunk?

Ilona: Ha Beátáék is, Emőkéék is, akkor mi is.

Imre: De hallhattad, Beátáék már több mint egy éve ismerik egymást, mi meg két hónapja.

Ilona: De mennyit beszéltünk már, Imre?

Imre: Emőkéék is jobban szeretik egymást, mint mi. Várjunk még, milyen lesz négyük házassága, figyeljük őket, aztán ha nem unják meg egymást, mi is egybekelünk.

Ilona: Hogy unnák meg egymást?! Beátáéknak egy csomó barátjuk van, de Emőkééknek is.

Imre: S jó családból származik mind a négy.

Ilona: Így van.

Imre: Sőt, az az igazság, mind a hat, mert te is, én is.

Ilona: Nem volt ivás, nem volt veszekedés.

Imre: Soha sehol.

Ilona: Emőke, úgy irigyellek benneteket, eljöhetnétek egy félórára hozzánk beszélgetni.

Emőke hangja: Ne haragudj Ilona, rengeteg teendőnk van, meg kell látogatni a rokonokat, beszélgessetek egy kicsit, aztán majd biztos találkozunk. Ti is eljöhettek majd egyszer hozzánk.

 

(Ilona és Imre egymásra néz.)

 

Ilona: Hát akkor beszélgessünk!

Imre: Mi a kedvenc versed, a kedvenc filmed, ki a kedvenc zeneszerződ?

Ilona: Ez igen, így kell beszélgetni, nem örökké csak mások magánéletében vájkálni meg sorolni az élet elkövette sérelmeinket. De tudod, Imre, nem vagyok már tizenéves, így nincs egy kedvenc versem, egy kedvenc filmem, egy kedvenc zeneszerzőm, akkor még keveset ismertem, s belehabarodtam például József Attilába, de most már tudom, hogy nem is kell ezen töprengeni, inkább falni a kultúrát, amikor időnk van rá.

Imre: De kedvenc versed csak van.

Ilona: Nincs, Imre, nyiss ki egy jobb verseskötetet találomra valahol, s meglátod, azt a bizonyos verset minden további nélkül választhatod kedvencednek.

Imre: Én verseskötetekről hallgatlak, ezalatt meg Emőke biztos beleült már Erik ölébe.

Emőke hangja: Rokonoknál vagyunk Imre, s épp arról hallgatunk beszámolót, hogy ejtett el egy vaddisznót egy hónapja a ház ura, s milyen finom pörköltet főztek aztán őkelme, magasságos vaddisznaja húsából.

Imre: Köszönjük Emőke, de nézzük meg Beátáékat, talán tanulhatunk tőlük, hogy kell az első csókot elcuppantani.

 

4. jelenet

 

Beáta, Benedek

 

Beáta szobája

 

Beáta: Imre, mi is csak apróságokról beszélünk Benedekkel, csókolózni nincs kedvünk, s ki tudja, lehet, hogy hozzád megyek majd feleségül ebben a nagy összevisszaságban.

Imre hangja: Vagy mind a hatan egyedül maradunk.

Beáta: S az egyik Angliában lesz szövőnő, a másik Mexikóban, a harmadik Hondurasban, a negyedik hegyi pásztor lesz Peruban, az ötödik ugyancsak hegyi pásztor, de Svájcban, a hatodik is hegyi pásztor, de Szlovákiában.

Imre hangja: De akkor is belebeszélünk a másik csevegésébe.

 

(Beáta elmosolyodik.)

 

Beáta: Benedek, te egyszerre hány hölgynek tudsz udvarolni?

Benedek: Hozz ide húszat, ha annyinak nem, majd csökkentjük a számukat, ha annyinak igen, még továbbiakat hozhatsz.

Beáta: Majd erre még ki kell találni valamit, mert ha te hússzal, én huszoneggyel, mire te huszonkettővel.

Benedek: Meg arra is ki kell találni valamit, hogy a szerelmünk örök legyen. Az elején tisztázni kell, megcsaljuk-e egymást, teljesen nyitott lesz-e a házasságunk, mindent a legapróbb részletekig.

Beáta: S ha valamiben nem egyezünk meg, nem házasodunk. Megyünk hegyi pásztornak és szövőnőnek a világ különböző pontjaira.

Benedek: S mi lesz, ha mindenben megegyezünk, össze is házasodunk, de a körülmények parancsoló uralma miatt egyikünk vagy mindkettőnk mégis kénytelen megszegni a megállapodást?

Beáta: Tartjuk magunkat a megállapodáshoz. Hisz egy mesének szereplői vagyunk. S ha a király és a királylány soha nem csalja meg egymást, de mi mégis úgy döntünk, néha félrelépünk, akkor azt úgy magyarázzuk, hogy modernek vagyunk, és a félrelépés semmiség.

Benedek: Félek pedig, minden házasság hossza attól függ, hányszor csalnak a benne élők.

Beáta: tudod, hogy őrült a világ. S én is azt mondtam nemrég, van hatalmam fölötted, leszoksz majd a sehova nem vezető hódításaidról, de akik a háborút kirobbantják, nem békében akarnak-e élni azelőtt egy hónappal?

Benedek: Hiába, esszük a szamócát, a paradicsomot, a paprikát, s néha a bundás kenyeret, s attól van minden baj, azok okozzák az örömöket is.

Beáta: Így van, Benedek, kiszolgáltatottjai vagyunk a magunk és a mások szamócáinak.

Benedek: És bundás kenyereinek.

Beáta: És bundás kenyereinek.

Benedek: No, de mit szólnak ehhez a többiek? Emőke, Erik, Ilona, Imre.

 

(Rövid csend.)

 

Beáta: Nem válaszolnak. Ezek szerint egyetértenek.

Benedek: Vagy nem figyelnek.

Beáta: Olyan nincs. Nem tudnak nem figyelni. Mi most például pontosan tudjuk, hogy Emőke és Erik vacsoráznak.

Benedek: Mi is ehetnénk valamit.

Beáta: Mindjárt. A miniszterelnökék pedig filmet néznek. A köztársasági elnökék pedig sétálnak a Várban.

Benedek: Elmegyünk enni?

Beáta: Pedig olyan jókat beszélgethetnénk még. S ki váljon addig főszereplővé, amíg mi vacsorázunk?

Benedek: Emőkéék is vacsoráznak, legyenek Ilonáék!

Oldal: Első rész
Zságot András: Házasodjunk! - © 2008 - 2024 - hazasodjunk.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat