17. jelenet

 

Beáta, Benedek

 

Beáta szobája

 

Benedek: Beáta, hozzám jössz feleségül?

Beáta: Jelen időben kérdezed, most nem megyek hozzád, még egy anyakönyvvezetőt se hoztál, de később talán.

Benedek: Feltételek?

Beáta: Csak egy feltétel, mint Emőkéé, meg ne bánjam.

Benedek: Nem fogod megbánni.

Beáta: S te?

Benedek: Arról te döntesz.

Beáta: Jó, akkor te se bánod meg.

Benedek: Akkor mi vagyunk az elsők?

Beáta: Még beleegyezéseket kell kérni.

Benedek: Ugyan kiktől?

Beáta: A szüleinktől, a négy barátunktól, Emőkétől, Ilonától, Eriktől, Imrétől, s végül az egész világtól.

Benedek: Az egész világtól hogy?

Beáta: Megfogod a kezemet és gyalogolunk két kilométert, ha nem engedjük el egymás kezét a két kilométer alatt, az azt jelenti, a világ beleegyezett, házasságot köthetünk.

Benedek: Milyen érdekeseket mondasz!

Beáta: Szerintetek is?

Emőke hangja: Szerintünk is, Beáta.

Beáta: Átkapcsolunk hozzátok, Emőke, jó?

Emőke hangja: Jó.

 

18. jelenet

 

Emőke, Erik

 

Emőke szobája

 

Emőke: Milyen szépen beszélgettek Beátáék, találj ki te is valamit.

Erik: Én csak azt tudom, hogy veszek majd mézeskalácsot neked, ha elmegyünk valamelyik búcsúba.

Emőke: Hol van itt búcsú a környéken? Én városi lány vagyok, tudod, hogy akkor lépem át általában a településem határát, ha nagyobb városba kell menni. Kisebbe nem szoktam.

Erik: Mézeskalácsért átléped, az biztos. Meg egy kis vidéki jókedvért.

Emőke: Beleegyezünk Benedekék házasságába?

Erik: Beáta csak viccelt a beleegyezéssel, meg felejthetetlenné akarta tenni a lánykérést.

Beáta hangja: Csak félig tréfáltam, időközben Benedekkel nekivágtunk a két kilométeres sétánknak, a felén túlvagyunk, s eddig még fogjuk egymás kezét.

Erik: S ha két kilométer előtt elengeditek egymást, tényleg nem lesz házasság?

Beáta hangja: Még megfontoljuk. De ha nem engedjük el, lesz.

Emőke: Majd szólj, ha legyalogoltátok a távot.

Beáta hangja: Rendben.

Emőke: (Erikhez) Mi nem megyünk két kilométerre?

Erik: Nem, Emőke, mi anélkül házasodunk.

Emőke: Jól van, Erik, boldogok leszünk, csodájára jár majd a világ.

Erik: Szerintem nemcsak Beátáék és Ilonáék fognak rövidesen házasságot kötni, hanem sok más ismerős is.

Emőke: Nekem most egy se jut eszembe.

Erik: Majd ha hallasz róluk, bólintasz, valóban, ők is milyen régóta szeretik egymást.

Emőke: S hol ünnepeljük a házasságkötésünket?

Erik: Luzernben, ha neked is jó.

Emőke: Én Baselre gondoltam először, de elfogadom Luzernt.

Beáta hangja: Sziasztok, a mesékben gyorsan legyalogolja az ember a maga kilométereit, mi is célhoz értünk, s boldogan jelentjük, házasságot fogunk kötni.

Emőke: Mi is.

Beáta hangja: Hallottam, nagyon örülök a ti örömötöknek is.

Erik: Már csak Ilonáék vannak hátra.

Emőke: Nézzük őket!

 

19. jelenet

 

Ilona, Imre

 

Ilona szobája

 

Ilona: Mi lettünk az utolsók, a legmegfontoltabbak.

Imre: Ha sietünk, az anyakönyvvezetői eljárásnál még élre törhetünk.

Ilona: Én melletted nem szeretnék szembesülni azzal, hogy minden ember éhes a győzelemre.

Imre: Legyünk harmadikok?

Ilona: Az is győzelem.

Imre: Csak a második nem nyer.

Ilona: Ő nem.

Imre: Hozzám jössz?

Ilona: Igen.

Imre: Nem volt más kérő? Nem volt más szerelem?

Ilona: Ezt el szokták árulni a kislányok?

Imre: Ha a kisfiúk nagyon kíváncsiak, akkor elárulják.

Ilona: Szerintem nem.

Imre: Tehát volt más kérő.

Ilona: Imre, minden szabad percemben veled vagyok, a munkahelyemről is milyen gyakran hívtalak, olyan sok kérőm nem lehetett rajtad kívül, gondolj bele!

Imre: Az én eszemen mindig túljárnak a nők.

Ilona: Sokszor én is az élet vesztesének érzem magam, de nem szabad engedni, hogy maguk alá gyűrjenek a bősz hullámverések.

Imre: Ha téged ütlegelnek sokan, én sietek majd a segítségedre, ha engem, te jössz majd, mindent félredobva.

Ilona: Hasonlókért kötnek házasságot az emberek.

Imre: Meg azért, hogy esténként jókat kacagjanak együtt.

Ilona: Meg azért.

Imre: Három házasság rövidesen, ha boldog ember.

Ilona: S ki lesz először boldogtalan?

Imre: Nagyobb összezördülések nélkül egyezett meg a hat ember a házasságban, talán nem is lesz boldogtalanság.

Ilona: Az mindig van.

Imre: Mi azt is boldogságnak fogjuk nevezni.

Ilona: A boldogtalanságot boldogságnak?

Imre: Ha együtt boldogtalan az ember valakivel, akkor végeredményben boldog.

Ilona: Meggyőztél, beszélj a szívemhez még!

Imre: Ilona, most egy kicsit elbúcsúzunk, még súgok néhány mondatot a füledbe nemsokára, de azt tényleg csak te hallod, majd újra a nagy nyilvánosságnak beszélünk, ha mind a hatan megházasodtunk.

Ilona: No, súgjad a szépeket a fülembe!

 

(Imre odamegy Ilona mellé.)

 

20. jelenet

 

Emőke, Erik

 

Emőke szobája

 

Emőke: Akkor mind a hatan házasságot kötöttünk.

Erik: végre.

Emőke: Nem négyen, nem öten, hatan.

Erik: Remek emberekből áll ez a kis csoport.

Emőke: S te vagy mind közül a legremekebb.

Erik: (mosolyogva) Sokszor én is ezt érzem.

Emőke: Nem csoda.

Erik: Sokszor meg azt, hogy azért te még nálam is remekebb vagy.

Emőke: Ne hívjuk meg Ilonáékat hozzánk?

Erik: Most?

Emőke: Most, igen.

Erik: De meghívhatjuk őket.

Emőke: Ilona, van kedvetek meglátogatni minket most?

Ilona hangja: Imre nincs itthon, de én szívesen felmegyek hozzátok.

Erik: Gyere, örömmel várunk, ünneplésből sose elég.

Ilona hangja: Pár pillanat és ott vagyok.

Emőke: Várunk.

 

(Néhány másodperc és csöngetnek.)

 

Erik: Megyek ajtót nyitni.

 

(Erik kimegy.)

 

21. jelenet

 

Emőke

 

Ugyanott

 

Erik hangja kintről: Szia Ilona, nagyon csinos vagy, nálatok is tart még a vigalom ezek szerint.

Ilona hangja kintről: Szia Erik, tart bizony, de menjünk be Emőkéhez.

 

22. jelenet

 

Emőke, Ilona, Erik

 

Ugyanott

 

Ilona: Szia Emőke!

Emőke: Szia Ilona! Foglaljunk helyet!

Ilona: Imre elment meglátogatni a szüleit.

Erik: Imre, a látogatás után nem ugrasz fel hozzánk?

Imre hangja: Ne haragudj Erik, nem, még otthon van egy kis teendőm, aztán lassan Ilona is búcsúzik addigra, hogy odaérhetnék.

Erik: Majd még beszélgetünk.

Imre hangja: Igen, szerencsére a szüleim nagyon jól vannak, nagyon boldogok, hogy elvettem Ilonát.

Erik: Lehetnek is, no, elbúcsúzom, ne véts hibát a munkádban, a szüleidet pedig üdvözöljük.

Imre hangja: Átadom.

Emőke: Ilona, te miért nem mentél el Imre szüleihez? Biztos örültek volna neked.

Ilona: Ez zártkörű megbeszélés, hasonlókra én is meglátogatom a saját szüleimet, s ezekre Imre se szokott eljönni.

Erik: Mindenki boldog.

Ilona: A munkatársaimmal alig bírok, nagyon szeretnek, s folyton jótanácsokkal látnak el, hogy legyen boldog, hosszan boldog a házasságom.

Erik: Nekem könyveket is ajándékoznak. A házasságról.

Emőke: A nagy boldogságban néha elfeledkezik az ember önmagáról. Ti nem?

Ilona: Mi fegyelmezettek vagyunk, egyetlen pohár borral ünnepelünk, ha ünnepelünk, felnőttek vagyunk, tudjuk, mire kell vigyázni.

Erik: Mi, Emőkével azért zajosabban mulatoztunk. Járókelőkkel is összebarátkoztunk, mint szilveszterkor szokás. Nagyon örültünk, hogy házasságra léptünk.

Ilona: Végül mindenki azt szeretné, hogy egyetlen házassága legyen az életében, s azt valóban felejthetetlenné kell tenni.

Emőke: Ugye?

Ilona: Igen, de higgyétek el, hogy mi csendesebben ünnepeltünk Imrével, attól még nagyon, kimondhatatlanul szeretjük egymást.

Erik: Ha ennyire szereted Imrét, engem is szerethetnél egy kicsit.

Ilona: Téged is kedvellek, Erik.

Erik: Gyere hozzám feleségül!

Ilona: (tréfának véli) Nem lehet Erik, szeretlek, de sajnos Imréé vagyok.

Erik: A hatóságtól kikönyörögjük, hogy adjon össze minket.

Ilona: (még mindig tréfának véli, mosolyog) Áá, nem, ne bolondozz!

Erik: Ilona, nem bolondozok, gyere hozzám feleségül!

 

(Rövid csend.)

 

Ilona: Te tényleg nem tréfálsz?

Erik: Nem, gyere hozzám feleségül! Olyan boldogok lennénk. Egyszer hűséges vagyok, aztán hűtlen.

Emőke: Miért tréfálna, szeretjük egymást, nem?

 

(Újabb csönd.)

 

Ilona: De figyeljetek, ez mégse járja. Nem tudom mire vélni ezt.

Emőke: Megkedveltünk, Ilona, szeretnénk, ha Erikkel házasságot kötnél. XXI. század, ne lepődj meg mindenen! Inkább mondj igent!

 

(Újabb csend.)

 

Ilona: De Emőke, ez törvénybe ütközik.

Emőke: Törvénybe, hallgatok én is, hallgatsz te is, hallgat Erik is, hallgat a hatóság is, soha nem derül ki.

Ilona: Kedvellek benneteket, de mégis.

Erik: Imre hazaért már?

Ilona: Biztosnem szokott sokáig a szüleinél időzni.

Erik: Akkor kérdezzük meg őt!

Ilona: Erik, ezt nem szabad megkérdezni. Felejtsük el!

Erik: Megharagszom rád.

Emőke: Megharagszunk rád.

Ilona: S mi lesz, ha kitudódik? Jönnek a rendőrök?

Emőke: A rendőrök kedvelnek minket, nem hozzánk jönnek. Hanem a tetováltakhoz.

Ilona: Imre, mit szólsz?

Imre hangja: Nem is tudom, ha ketten mondjuk, talán nem kellene ellenkezned.

Ilona: De Imre!

Imre hangja: A szeretet nemcsak közted és köztem örök, hanem közted és Emőkéék között is.

Ilona: Én nem hiszek a fülemnek, összebeszéltetek ugye?

Imre hangja: Nem.

Emőke: Nem beszéltünk össze Ilona, szeretnénk még boldogabbak lenni, hogy te és Erik házasságot kössön.

Ilona: (hitetlenkedve) Jó, figyeljetek, hozzámegyek Erikhez, ha Imre feleségül veszik Emőkét.

Imre hangja: Ez természetes.

Emőke: Az.

Ilona: Az? Nektek elment a józan eszetek. Nem tudjátok, unalmatokban mit csináljatok.

Emőke: Dolgozunk, nem unatkozunk.

Ilona: Vegye feleségül Benedek Emőkét!

Erik: Ilona, kijöttél a sodrodból.

Ilona: Ennyi eszementség után, ne csodálkozz!

Benedek hangja: Ilona, elveszem feleségül Emőkét.

Ilona: Ti tényleg megzavarodtatok.

Benedek: Meg. Mi öten megzavarodtunk, ellentétben veled, a mindig megfontolttal.

Ilona: Emőke, az lesz a legjobb, ha most hazamegyek, szeretnék együtt lenni a férjemmel, az egyetlen férjemmel, talán napirendre térek a mai nap felett.

Emőke: Ilona, álmodj szépeket, s ha úgy látod, hogy nem hibbantunk meg mi öten, s hozzámennél Erikhez, telefonálj.

Ilona: (gúnyosan)Ó, okvetlenül hívlak, rögtön, ahogy házasságot akarok kötni a férjeddel.

Emőke: Legyél egyszer igazán boldog, életedben először tedd azt, amit nem szabad!

Ilona: Nem teszem, hagyjatok békén, haza akarok menni.

Erik: Beszélj, Ilona, Imrével, azt hiszem, eltúlzod az elmúlt percek jelentőségét.

Ilona: (gúnyosan) El, eltúlzom. Ne haragudjatok, hazamegyek, azért még barátok maradunk.

Emőke: Igen.

 

(Mind a hárman felállnak.)

 

Ilona: Szia Emőke, szia Erik.

Emőke: Szia Ilona.

Erik: Szia Ilona.

 

(Emőke kikíséri Ilonát.)

 

 

Oldal: Harmadik rész
Zságot András: Házasodjunk! - © 2008 - 2025 - hazasodjunk.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat