5. jelenet

 

Ilona, Imre

 

Ilona szobája

 

Ilona: Jó étvágyat mindenkinek!

Beáta, Emőke, Benedek, Erik hangja: Köszönjük.

Imre: Hogy van, Emőkéék beszélgettek a szobájukban, aztán elmentek a rokonokhoz, most meg újra otthon vannak. Fél óra se telt el.

Ilona: Ne keresd mindenben az észszerűséget! Ki tudja, még ennél nagyobb csodák is történnek.

Imre: S történtek, amikor például Róma hódított, s nem bírta őket senki megállítani.

Ilona: Mese, nem hiszem.

Imre: Olykor a mese ugyanaz, mint a valóság.

Ilona: Igen, például amikor beszélnek az állatok.

Imre: (bosszúsan) Igen.

Ilona: S mit szólsz Beátáékhoz?

Imre: Kedvelem őket.

Ilona: S ahhoz, hogy egyezkednek, ha házasságot kötnek, hűségesek legyenek?

Imre: Ilona, nem csodálkoznék, ha egyszer Benedek beléd szeretne, Beáta pedig belém.

Ilona: Beátáék szeretik magukat a mesebeli uralkodóknak képzelni.

Imre: Mi lesz, ha Beátáék hűtlenkednek, mi ketten pedig hűségesek maradunk egymáshoz?

Ilona: De jó volna végre, ha boldogok lennénk! S nem kellene folyton töprengeni.

Imre: Hűséges leszel, Ilona?

Ilona: Nem látod, Imre, hogy semmi nem biztos? Beátáék is, egyszer hűségesek, másszor csalásról beszélnek, milyen jó volna öt percig élni, s utána újjászületni!

Imre: Jó volna, ha Beátáék itt volnának, mégiscsak jobb, ha nem a távolból hallanak minket. A szemvillanások sok termékeny gondolat szülőanyjai.

Ilona: Hunyd be a szemed, s máris látod Beáta és Benedek szemvillanását.

 

(Imre behunyja a szemét.)

 

Imre: Valót mondtál, Ilonám.

Ilona: Sokszor úgy érzem, az emberiség és én szerződést kötöttünk arra, hogy minél hamarabb megsemmisüljek.

Imre: Ez hogy jutott eszedbe?

Ilona: Nem ellenséges a külvilág, Imre? Milyen szörnyű is minden, ha azon tanakodnak Beátáék is, mi is, lesz-e hűség.

Imre: Nézzük meg a többieket, hátha ők vidámabbak, mint mi.

Ilona: Hagyd a többieket, hadd beszélgessenek vagy hadd hallgassanak minket, inkább arra válaszolj, szerinted eljön-e a pillanat, amikor nem beszélünk hűségről, amikor csak szerelem lesz.

Imre: Hűséggel mindig a másiknak tartozunk, a szerelméért.

Ilona: Mert nem feledkezünk bele az életbe.

Imre: Mert szeretjük, hogy fontosak vagyunk valakinek.

Ilona: Egyszer megtébolyodik a világ, meglátod Imre, s csak a habzsolás lesz a fő.

Imre: Habzsolás? Egy évre vagy félre. Irányítanak minket, ne felejtsd el, lentről, föntről és oldalról.

Ilona: Nézzük meg a többieket!

 

6. jelenet

 

Beáta, Benedek

 

Beáta szobája

 

(Mindketten alszanak a szobában, nem egy ágyban, egyenletesen lélegeznek.)

 

7. jelenet

 

Emőke, Erik

 

Emőke szobája

 

(Ők is alszanak már, nem egy ágyban, ők is csak lélegeznek nagyokat.)

 

8. jelenet

 

Senki sincs a színpadon

 

Ilona szobája

 

Ilona hangja: Kedves közönség, éppen vacsorázunk, ha végzünk, megyünk a szobába beszélgetni, addig várjanak türelemmel!

 

9. jelenet

 

Beáta, Benedek

 

Beáta szobája

 

(Még mindig alszik Beáta és Benedek.)

 

10. jelenet

 

Emőke, Erik

 

Emőke szobája

 

(Emőkéék is alszanak.)

 

11. jelenet

 

Ilona, Imre

 

Ilona szobája

 

(Ilonáék is alszanak, de nem egy ágyban.)

 

12. jelenet

 

Beáta, Benedek

 

Beáta szobája

 

Beáta: Nincs kedvetek összeröffenni? Találkozhatnánk mind a hatan, s mindent megbeszélnénk.

Benedek: Nincs.

Beáta: Ezt megkaptam.

Benedek: Legszívesebben szigetelném a szobádat Beáta, hogy se Emőkéék, se Ilonáék ne hallják, mit beszélünk.

Beáta: Én szeretem hallgatni őket.

Benedek: Mindjárt házasodunk, te pedig minden lépésről tájékoztatni szeretnéd a várost.

Beáta: Olyan irigy vagy Benedek, oszd meg mással is a boldogságunkat!

Benedek: Még Emőkééktől és Ilonáéktól  is elhatárolódnék egyes kérdésekben, nemhogy a város összes lakójától.

Beáta: Akkor menj a Hortobágyra!

Benedek: Emőkéék, Ilonáék ott is figyelemmel kísérnek majd minket.

 

13. jelenet

 

Emőke, Erik

 

Emőke szobája

 

Emőke: Nemhogy örülnél Benedek, hogy kölcsönösen vigyázunk egymásra, hogy mindenki tartsa be a szabályokat.

 

14. jelenet

 

Beáta, Benedek

 

Beáta szobája

 

Benedek: Nem örülök Emőke. Szeretném, ha úgy élnénk, mint a régi görögök, csak azt tudták egymásról, amit a másiknak elmondtak, nem mindent.

Beáta: Benedek, Velem törődj, ne Emőkével.

Benedek: Szeretnélek feleségül venni, Beáta, szeretném, ha előbb házasodnánk, mint Emőkéék és Ilonáék. Szerintem akkor leszünk a legboldogabbak, ha élen járunk.

Beáta: Vegyél egy házat, abban szeretnék élni.

Benedek: Eladjuk az én lakásomat is, és a tiédet is, a kettőből veszünk egy csodaházat.

Beáta: S ígérd meg, hogy a gyerekeinket nevelni fogod, nem hagyod rám a gondokat.

Benedek: Ígérem.

 

15. jelenet

 

Ilona, Imre

 

Ilona szobája

 

Ilona: Na, ezek már biztos megházasodnak.

Ilona: A mesében minden jó elnyeri a jutalmát.

Ilona: Talán a rosszak is kapnak kivételesen most ajándékot.

Imre: Te rossz vagy?

Ilona: Nemcsak én, te is.

Imre: Legutoljára két éve mentem át a piroson.

Ilona: De átmentél.Benedek biztos nem ment át egyszer sem életében.

Imre: Benedek tényleg ilyen kifogástalan úriember?

Ilona: Bizony, mindenki példát vehet róla.

Imre: S a te bűneid?

Ilona: Nem is tudom. Kirívó szabálytalanságaim nem voltak, de mégis feketének érzem a lelkem, s úgy vélem továbbra is, hogy Benedeké viszont hófehér.

Imre: Benedek is űzte a labdarúgás sportját szivaccsal az óraközi szünetben az iskolában, ebben biztos vagyok.

Ilona: Jó, de valamiért az ő becsülete akkor is hófehér, megmagyarázhatatlan, a miénk meg sáros.

Imre: Ha ő udvarolna neked, őt mondanád rovottnak.

Ilona: Őt soha.

Imre: Őt soha, mert őbelé szerelmes vagyok.

Ilona: Szerelmes beléd vagyok, Imre, de tudom, hogy Benedek makulátlan. Tehet bármit, példakép marad.

Imre: A börtönben is?

Ilona: Nem kerül börtönbe, de ha csoda esik és mégis, akkor is ő a példakép.

Imre: Ha elveszlek, sokszor mondod majd, hogy felnézel Benedekre, engem pedig bűnösnek tartasz?

Ilona: Ó, ha mindent előre tudnánk!

Imre: Szépen kifesthetnéd magad és rámosolyoghatnál Benedekre.

Ilona: Se nem festek, se nem mosolygok. Veled beszélek, míg csak élek.

Imre: Ha ez így van, szerintem pár év múlva elveszti Benedek a varázsát a szemedben.

Ilona: Nem hiszem, csak ha szeretnéd, hogy elhiggyem.

Imre: Szeretném.

Ilona: Akkor biztos úgy lesz, bár csodálkozni fogok.

Imre: S áradozzak egy kicsit Beátáról?

Ilona: Ne, nagyon kicsinyes volna. S kissé nevetséges. Én elmondtam, mi a véleményem Benedekről, rólad és magamról.

Imre: Akkor le is feküdhetünk aludni.

Ilona: Most ébredtünk, pár órája, de valóban lefeküdhetünk, mára eleget szorgoskodtunk.

Imre: Mindennap egy-két új eszme, melyeket el is mondunk majd a világnak, boldogabb lesz mindenki.

Ilona: Elég lesz az?

Imre: Nem.

Ilona: Szerintem se.

 

16. jelenet

 

Emőke Erik

 

Emőke szobája

 

Erik: Milyen érdekesek voltak Imréék. Csak kár, hogy nem egyeztek meg végre a házasságkötésben.

Emőke: Azért Ilona vallomása Benedekről elidegenítő hatású volt.

Erik: Ez is igaz.

Emőke: Olyan jó volna már boldog párt látni.

Erik: Házasodunk, Emőke?

Emőke: Nem is tudom.

Erik: Úgy szeretlek, úgy szeretném.

Emőke: Ez egy életre szól, tudod, ugye?

Erik: Tudom. Gyere hozzám feleségül!

Ilona hangja: Mondj igent, Emőke!

 

(Emőke pár pillanatig gondolkodik.)

 

Emőke: Igen, de meg ne bánjam!

Erik: Feltétel nélkül mondj igent!

Emőke: Te pedig, kérlek, még parancsolj nekem legalább három cselekedetet, annyira unom magam, ha nem írod elő, mit tegyek.

Erik: Veszekszünk?

Emőke: Igen.

Erik: Akkor parancsolok.

Emőke: Parancsolj!

Erik: Nem hármat, hatot.

Emőke: Kilencet!

Erik: Fekvőtámasz, ötszáz méter gyorsúszás, egy kilométer futás, két kilométer kerékpározás, újabb fekvőtámasz, s még, még fekvőtámasz, amíg meg nem unod.

Emőke: Ez csak hét.

Erik: Még két fekvőtámasz.

Emőke: Igen, csak meg ne bánjam.

Erik: S ezalatt Beátáék?

Emőke: Azt már soha nem tudjuk meg, ezalatt mi volt Beátánál, de ha akarod, odakapcsolunk.

Erik: Akarom.

Emőke: Akaratod most is teljesedik.

 

Oldal: Második rész
Zságot András: Házasodjunk! - © 2008 - 2025 - hazasodjunk.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat